<19 FORMÁLD A VILÁGOD!

<19 FORMÁLD A VILÁGOD! A C³ Alapítvány 22. alkalommal meghirdetett versenye díjazottjainak kiállítása a budapesti Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában.
Megnyitó, 2025. január 11.

Tisztelt vendégek, pályázók, partnerek, támogatók, kísérők, kollégák! Egy papírt tartok a kezemben, vagyis megírtam előre a szöveget a biztonság kedvéért, mert ha eljön az idő, amikor beszélni kell, és épp nem jut eszembe, mit is akartam mondani, abból adódhatnak problémák. Másfelől azért is, mert az élőbeszéd egyik veszélye, hogy az ember általában úgy kezdi: rövid leszek, majd alig tudja abbahagyni. Ez gyakran fárasztja a hallgatóságot. Az írás terjedelme viszont kötött. Kérdés, hogy felolvassam-e? A címe:

Ki nyeri a versenyt?

Formáld a világod – miről szól ez a felszólítás? Az aktív figyelemről, a tudatosságról és a kreativitásról. Amikor versenyünk idősebb lett, mint a pályázóknál megcélzott korhatár, akkor a régi, szabadfogású számítógép szóhasználatot kivezettük a címlapokról. Leginkább azért, nehogy félreértést, vagy a megértésben problémát okozzon: elővéve a mobilunkat, ma már nem feltétlen gondolunk arra, hogy egy olyan erős kompjútert használunk, ami negyed századdal ezelőtt ebben a formában, képességben, méretben szinte elképzelhetetlen volt. Tanulságos infografika lehetne összevetni egy mai okostelefont akkori asztali géppel. Vagyis napjainkra akarva-akaratlanul majd mindenki használ computert, de hogyan? Miért fontos, hogy e használat tudatos legyen? Ne merüljön ki abban, hogy egy szimpatikusnak vélt alkalmazást, mint felhasználó működtessünk, hanem próbáljuk felmérni, érteni a birtokunkban lévő eszköz potenciálját és vegyük észre a lehetőségeit akár azt is, amire a gyártó/üzemeltető egyáltalán nem gondolt. Másfelől viszont, ránézve a saját mobilom igen tarka ikonsorozatára, eszközünk úgy 80%-ban olyan kínálattal szembesít, melyek egyikét sem kértem és egyikét sem használom soha. Csak úgy rátelepült, a rendszeres frissítések során, melynek a végén el kell fogadnom a feltételeket, kondíciókat, ha használni akarom tovább arra, amire alaphelyzetben való. Ezt az „elfogadom” klikkelést az ember gyakran olvasatlanul teszi.
Tehát két szempont feszül egymásnak: az egyén, az állampolgár, a személy saját identitása, vágyai, tervei, elképzelései – és az egyszerűség kedvévéért mondjuk így: a „digitális állam”, amelyen itt nem egy aktuális „nemzetállamot”, hanem minden szabályozott hatalmi (gazdasági, politikai) rendszert érthetünk. A digitális államnak digitális állampolgárai vannak, ami annyit tesz, hogy ennek irányítói, a definíciók meghatározói úgy képzelik, e polgárok többségének az imént emlegetett, zsebben hordható eszköz a birtokában van. Ezért akár közvetlenül azzal (is) kommunikálhatnak, és nem az emberrel magával. Az eszközbe táplált, és abban elhelyezett „biztonsági” kód jelenti az „új identitást”, mintegy felülírva magát a személyt. Szeretném itt és most kijelenteni, Önökben tudatosítani azt a nyilvánvaló tényt, hogy ez nem így van (jól). A gépek mindkét végén emberek vannak. Mindig van választás aközött, hogy problémátlanul elfogadom a felhasználás kényelmes kondícióit és tovább nem is foglalkozom ezzel, vagy a sokkal kényelmetlenebb gondolkodást, a figyelem munkáját, a megértést és az abból következő aktív cselekvést, a világ formálását választom. Lényegi különbség van aközött, amikor a világ formál minket – bár ez elkerülhetetlen –, valamint amikor mi formáljuk a világot: ami a kívánatos, választható és választandó lehetőség, és jövőnket tekintve az egyetlen értelmes, reményteli, produktív magatartás. Nem csak az nyer, aki ezt megérti, hanem segítségükkel mindnyájan nyerhetünk. A díjazott projektek erre remek példákat mutatnak.

A kiállítást ezzel megnyitom.

Peternák Miklós