KORTÁRS MŰVÉSZETTEL A DEMENCIA ELLEN

Múzeumpedagógiai foglalkozások időseknek

A Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria a nevéből adódóan főleg a fiatalabb generációkat célozza meg, azonban különleges alkalmakkor a felső korhatár meglehetősen kitolódik. Ilyen alkalmak közé tartozott, amikor a Fővárosi Önkormányzat által támogatott „Tanuljunk egymástól!” c. pályázat keretében a Gödöllői Idősek Otthonából hozzánk érkeztek páran, akik a demencia különböző stádiumában élnek.

Az idősek otthonának lakói – a Galériába érkezve – egy különleges tárlatvezetésen és foglalkozáson vehettek részt, mely során új, nem mindennapi ingereket és benyomásokat kaptak. Az AUTONÓM ANATÓMIA című kiállításon a Magyar Képzőművészeti Egyetem és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézet hallgatóinak munkái izgalmas alkotói megoldásokkal mutatják be az emberi testet. A tárlaton nem csupán az emberi test vizuális értelmezésén van hangsúly, az alkotások ugyanis új – sokszor szokatlan – perspektívába helyezve mutatják be a testet, annak funkcióit és szépségét.

Ehhez az aktuális kiállításhoz készültünk most olyan múzeumpedagógiai foglalkozással, melynek egyik célja, hogy a résztvevő idősek is kapcsolódni tudjanak a kortárs művészeti alkotásokhoz, elmondhassák a véleményüket, kialakuljon párbeszéd az őket körülvevő művekről.

A foglalkozások másik fontos eleme pedig, hogy emlékképeket hívjanak elő, és a ritkábban érintett agyi pályák is aktiválódjanak. Ezt különböző érzékszervek bekapcsolásával még intenzívebben lehet elérni, emiatt is szerepelnek a foglalkozásban régi idők tárgyai és illatok is.

A foglalkozás elején régi eszközök, konyhai kellékek közül választhattak az idősek, melyeket működésbe is hoztak. Az adott tárgyakhoz fűződő emléküket aztán meg is osztották egymással, miközben szóba került, mely izmok szükségesek az adott mozgáshoz. Ezután a kiállításon látható fekete-fehér fényképeken keresztül felidéztük, milyen csontokból áll az emberi test, miközben többször szóba került a fizikai fájdalom is, hisz sokszor csak akkor ismerjük meg egyáltalán a testünket alkotó csontokat és izmokat, ha azok mozgása beszűkült vagy fájnak.

Ezt követően egy humoros, kézcsontot imitáló, pogácsaszerű alkotás és a hozzá tartozó gulyásleves kapcsán egy illatfelismerő játékkal különböző fűszerekből megvitattuk, mi kell egy jó gulyáshoz. Végül pedig egy rövid alkotással zártuk a tárlatvezetést, egy tipográfia-témájú plakátot tovább gondolva. Az ABC betűit formázó kezekből kiindulva az idősek gyors képet készíthettek el fénymásolóval a kezükről: tenyerükről vagy egy kézmozdulatról, színes papírra, melyet haza is vihettek emlékbe.

A beszélgetésekben és visszaemlékezésekben gazdag alkalmak remekül megmutatták, hogy a kortárs művészet valóban mindenkié.