BUDAPEST – KALANDVÁROS

Budapestről mindenkinek számtalan emléke és élménye van. Amikor erre a megnyitóra készültem, nekem is eszembe jutott néhány gyerekkori emlékem. Az egyik az volt, hogy a tanév végén a nagymamám mindig felhozott Budapestre – mi vidéken laktunk akkoriban –, és egy teljes nap akkor mindig az enyém volt vele. Ilyenkor elmentünk a város különböző pontjaira. 1983-ban elvitt a Művész Kávézóba, ott láthattam az akkoriban még tevékenyen dolgozó-alkotó írókat, költőket ülni, írni és kávézni – nagyszerű élmény volt. Lehetséges, hogy tudat alatt ez is bennem munkálkodott, és ösztönzött arra, hogy aztán én is írni kezdjek.
Mostanában a munkámból adódóan nagyon sokat utazom, és nagyon sokszor repkedek Európában, de semmihez sem fogható élmény az, amikor hazaérkezem, ahogy a repülő közeledik a város felé. Ahogy felismerem a város különböző ikonikus pontjait, mindig eszembe jut Radnóti híres sora: „ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj…”. Sokunknak sokkal többet jelent a város, mint csupán egy térkép.
Írás közben sokszor érzem úgy, hogy a szavaim addig keresik a helyüket, amíg meg nem találják a hozzájuk illő képet, illusztrációt, színt, amellyel végül egységes szövetet alkotnak. Itt kiemelném Kecskés Jucit, akivel kilenc évvel ezelőtt jelent meg az első közös könyvünk, a Mesélő Budapest, amihez ő találta ki a képi világot – és azóta is erre a szín- és formavilágra építünk.
A gyerekkönyvek igazi varázsa éppen ebben a találkozásban rejlik. Amikor a történet testet ölt, és az olvasás egyszerre lesz látvány, hangulat és élmény. Talán nincs még egy olyan Budapesthez fogható város, amely ennyire készségesen kínálná fel magát ennek a varázslatnak; egy olyan város, amelynek hegyei és utcái, a folyója és a hídjai, a rejtett udvarai és zajos terei úgy sorakoznak egymás mellé, mintha mind egy nagy, közös gyerekkönyv lapjai volnának.
Ma este azokat az illusztrátorokat ünnepeljük, akik Budapestet újra és újra megrajzolják a gyerekek számára — és velük együtt nekünk is. Azokat a fiatalokat is ünnepeljük, akik számára a főváros ihletforrás. Így lesz Budapest a mi közös történetünk.
Idézzük hát fel a város születésének körülményeit: 152 évvel ezelőtt, 1873. október 25-én a Vigadó kistermében volt az egyesített főváros képviselő-testületének első alakuló ülése. Három város: Buda, Pest és Óbuda egyesült Budapest néven. Hogy miért éppen a Vigadóban? Akkoriban a Vigadó épületén kívül nem létezett más hasonlóan tágas terem Pesten. Egy napfényes őszi napon volt, a fellobogózott Vigadóban, ahol a bejáratnál és a díszlépcsőknél díszsorfal állított emléket e jeles napnak. A főváros egyesítése kapcsán három főt kell megemlítenem, az úgynevezett Háromkárolyokat: Ráth Károly főpolgármestert, Kamermayer Károly polgármestert, és Gerlóczy Károly alpolgármestert. Ők hárman évtizedeken keresztül hűségesen szolgálták a fővárost.

1873. november 17-ét – amely pontosan százötvenkét évvel ezelőtt volt – tekintjük Budapest hivatalos születésnapjának. Arra a kérdésre, hogy miért éppen ekkor történt, azt a választ kaptam a történészektől, hogy „éppen ezen a napon száradt meg a tinta az egyesítő okiraton, és ezen a napon szűnt meg a pesti-óbudai-budai hatóságok működése.” Ez is egy hétfői napon, kellemetlen novemberi időben történt. A lapokban csak nagyon jelentéktelen beszámolókat lehetett olvasni az egyesítés pillanatáról, inkább a két nappal későbbi Erzsébet-nappal (és Erzsébet királyné névnapjával) foglalkozott a város.
Az egyesítéskor a fővárosnak tíz kerülete volt, aztán ez később az 1930-as években tizennégyre bővült. A valódi mérföldkő 1950. január 1-e volt, amikor Nagy-Budapest létrejött. Ekkor hét önálló város (Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest) és tizenhat nagyközség (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár) csatlakozott. Így lett tehát egységessé és naggyá Budapest.
Az elmúlt 25-30 évben több mint ötven Budapest tematikájú gyerekkönyv született, jórészt a rendszerváltás után, főleg az ezredfordulót követően. Ezek a könyvek bemutatják, hogy Budapest jóval több mint otthon: a kalandozás helyszíne, egyszerre egy kincses sziget és mesebirodalom, ihletforrás és határtalan ismeretforrás – attól függően, hogy éppen milyen műfajban születnek ezek a könyvek. Vagy lehet éppen egy irodalmi műnek a háttere is, mint a mindannyiunk által ismert és szeretett Pál utcai fiúk regény háttere.
Ha meghalljuk a Budapest nevet, bennünk is több réteg születik meg, többféle szinten értelmezzük a várost: van bennünk egy gyerekkori Budapest az első villamoscsengéssel, az első óvodai vagy iskolai reggelekkel, a Duna-parti sétákkal, biciklizésekkel, a lépcsőház visszhangjával. Aztán van bennünk egy felnőtt Budapest – a rohanással, a dugókkal, a titkos kedvenc utcákkal, az esti fényekkel –, amely valamiért mindig kicsit mesebelinek tűnik. És természetesen van az elképzelt Budapest, amelyet a művészek rajzolnak körénk, hogy észrevegyük mindazt, amit talán elfelejtettünk meglátni.
A Kalandváros kiállítás éppen ezt a sokféle Budapestet mutatja meg. Nem térképeket látunk, hanem érzelmi lenyomatokat, képzeletbeli helyszíneket és gyermeki tágasságot.
Engedjétek meg, hogy néhány szóban megidézzem azokat az illusztrátorokat, akiknek a munkái itt és most együtt szólnak hozzánk.
Baranyai András Európa böngészőjében megjelennek Budapest helyszínei és tipikus alakjai szelfiző turistákként vagy mint a város nyüzsgő sokszínűsége. Szintén Baranyai illusztrálta Gévai Csilla Amíg utazunk és az Amíg zötyögünk című könyveit, amelyek nekem és a két fiamnak személyes kedvenceink voltak, hiszen mi is nagyon sokat utaztunk – így vált számomra is Budapest ihletforrássá.
Foki Péter Budapest – Városkalauz kicsiknek, nagyoknak és még nagyobbaknak című könyvét Dusik Móni illusztrálta egészen különös képi világgal, akinek számos alkotása megtalálható a kiállításon.
Trogmayer Éva Frida és Gubanc Budapesten című könyvében – amelyet Egervölgyi Lilla illusztrált – a fővárost madárszemmel vehetjük górcső alá Frida, a kanári és Gubanc, a veréb szemén keresztül madártávlatból. Egy új szemszögből figyelhetjük meg a már ismert városi helyszíneket: akár a Duna-parti Bálnát vagy a Nemzeti Színház mellett található zikkuratlabirintusát.
Marcus Goldson, brit születésű, Kenyában nevelkedett, de 1993 óta Budapesten élő illusztrátor kezeit dicséri Gellért Emese A csodálatos villamos – kalapos óriáskígyó Budapest utcáin című könyve. Goldson humoros, bájos rajzain keresztül megelevenednek a város karakterei és épületei.
Finy Petra A csodálatos szemüveg című könyve egy igazi varázsszemüveget ad nekünk, hiszen a város legcsúnyább tárgyai és épületei is varázslatossá válnak Herbszt László illusztrációin keresztül. Láthatjuk az életre kelt alagutat, a dinoszaurusz-csontvázakat a városban, azaz egy egészen különös világot. Kasza Juli szemszöge a nagyvárost egyfajta gépezetként láttatja Április nevű macska kalandjai nyomán. Itt közlekedést, fogaskerekeket, különböző metszeteket látunk egy egészen új megközelítésben.
Kárpáti Tibor illusztrálta a Budapest off című novelláskötetet, amelyben tizenhárom író a belvárostól a külvárosig, kamasz szereplők segítségével a legkülönbözőbb helyszíneket megidézve jelenik meg Budapest ezer arca, íze és illata fekete-fehér pixeles kompozíciók formájában. Láthatjuk itt az óbudai lakótelepet vagy éppen a kéményseprő házát a Bródy Sándor utcában.
Berg Judit Két kis dínó Budapesten című könyvét Kőszeghy Csilla illusztrálta. Ez szintén személyes kedvencünk volt a gyermekeimmel. Bumburi a városban című képeskönyv szintén az ő keze munkáját dicséri. Itt Budapest egy mesehelyszínként, mesetérként jelenik meg a gyermekien naiv rajzokon. Egy csodavilágba, Büdipestként is ismert városba kalauzol el bennünket az illusztrátor.
Labrosse Dániel, Franciaországból származó budapesti alkotó illusztrálta Farkas-Zentai Lili: Buda+Pest című könyvét. Itt Pest királylány és Buda királyfi kalandjai elevenednek meg tizenkét nem megszokott különleges helyszínen. Rajtuk keresztül jutunk el a Balzac utcába vagy éppen a Bambi Presszóba, továbbá az Árkád épületét is így ismerhetjük meg. Szürreális fantázialények vesznek körül bennünket. A néha meglepő és mulatságos rajzokon keresztül rácsodálkozhatunk Budapest színes, befogadó természetére.
Molnár Jacqueline illusztrálta Lackfi János Belvárosi gyümölcsök című kötetét, ahol a belvárosi gang elevenedik meg előttünk. Szintén Molnár munkái láthatóak Szabó T. Anna Játék a városban című, egy különleges világot feltáró könyvében.
Kiss Noémi Lámpaoltó Pöttyös néni című művében egy ikerpár, Amália és Dodó a Római parton és a Füvészkertben járnak Nagy Norbertnek köszönhetően.
Egy különleges műfaj, a színezőkönyv is megtalálható a kiállítás darabjai között, méghozzá a Nemes Anita jóvoltából, aki a Fess Budapest című kötetet illusztrálta. Itt színezhető rajzokként a híres épületek mellett feltűnnek a budapesti fürdők és a gangos házak is. Szintén Nemes Anitához köthető a Kiscelli Park bebarangolására hívó füzet is.
Pásztohy Panka illusztrációi a Pesti mese című könyvben egy rendhagyó történetet idéznek fel: az unoka nem vidékre megy a nagymamához, hanem Budapestre. A nagymama kertjének végében nem patak csörgedezik, hanem a Duna partján sétálnak együtt, kéz a kézben. Az ő kalandjaikon keresztül csodálkozhatunk rá a főváros szépségeire.
Diana Soto Kitka Bence Budapesten című könyvének illusztrációi Radványi Maja munkái. A könyvben az illusztrációkon túl a miniszoborok is megelevenednek – ezek az én személyes kedvenceim.
Remsey Dávidnak köszönhetjük a Pestszentlőrinc-Pestszentimre illusztrációkat, illetve Ferencváros és Újbuda illusztrációi is az ő tollából kerültek ki.
Rofusz Kinga illusztrálta Gimesi Dóra Amikor mesélni kezdtek a fák című kötetét. Ez egy igazi korlenyomat, amelyben a századfordulós Budapestet ismerhetjük meg, ahol a sétapálcás alakok, a Sugárút és a régmúlt köszönnek ránk, de a május 1-jei felvonulás is megjelenik a könyvben.
Egy újabb böngésző Schmal Róza nevét jegyzi. A Budapesti böngésző kifejezetten gyermekeknek készült, amely egy igazán kivételes vállalkozás. Az ismert helyszínek mellett megjelennek olyan, már letűnt helyek is, mint a lebontott Vidámpark vagy a Közlekedési Múzeum épülete, de a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre is elbarangolhatunk.
Rádai Andrea Rókazsolt a Margitszigeten című könyvét Sipos Fanni illusztrálta, melyen keresztül a Palatinuson lakó róka kalandjait követhetjük.
Kovács Tamás György A villamos, illetve A metró című könyveit Szinvai Dániel illusztrálta. E könyv nagyon sok műszaki és történeti érdekességet tartogat, de ezzel együtt eleven városi életképeket is találunk benne: az utazóközönséget, a megállókat, valamint a Jászai Mari teret is szépen bemutatja.
Takács Mari bravúros montázstechnikával illusztrálta Bátky András Mirka, avagy hogyan kell szeretni című művét, amelyen keresztül a lakótelep varázslatos környékké válik.
Vidák Zsolt Budapesti böngészője a felnőttek számára is tartogat meglepetést és szórakozást. A madarak és a városlakók mellett megjelennek a reklámtáblák és az épületdíszek, igazi élő szövetté kreálva a várost. Böngészőben megtalálhatjuk a koldusokat, a hajléktalanokat, és néhol szürreális pillanatoknak lehetünk szemtanúi: egy fa lombjában tollasozókat találhatunk vagy éppen az Erzsébet híd tetején lebegő jógit – mindezt Gyuri, a szökött papagáj kalandjain keresztül.
Huszonegy művész huszonegy nézőpontot tár elénk ezen a kiállításon, és mégis mindannyian ugyanarról mesélnek: arról a városról, amelyet nap mint nap körbejárunk, amelyet ők újra meg újra megtanítanak nekünk látni.
Miért fontos ma a kortárs gyerekkönyv-illusztráció?
Miközben a gyerekek képek, videók millióit látják naponta, azt gondolom, hogy talán éppen a könyv, pontosabban az illusztrált gyerekkönyv az, amiben megtanulják észrevenni a különbséget: mi az, ami teremtő gondolatból az alkotó keze munkájának eredményeként születik?
Az illusztrátorok tehát nemcsak a történeteket teszik láthatóvá, hanem a gyerekek világérzékelését is formálják. Megmutatják nekik, hogyan lehet kíváncsian szemlélni a világot, hogyan lehet kérdéseket feltenni, hogyan lehet rácsodálkozni a hétköznapok szépségeire. S van még valami: ők adják a gyerekeknek a saját városuk arcát. Azt a Budapestet, amelyben felnőnek, amelyhez kötődnek, amelyet egyszer majd ők mesélnek tovább.
Elmondhatjuk tehát, hogy Budapest, a mi közös történetünk – az a főváros, amely mindannyiunknak más és más, és mégis mindenki tud hozzá kapcsolódni.
Ahogy körbejárjátok majd ezt a kiállítást, arra hívlak benneteket, hogy ne csak nézzetek, hanem emlékezzetek vissza, melyik híd vagy helyszín volt gyerekként a „tiétek”? Melyik utca, helyszín hangulata kerül felidézésre egy-egy illusztrációban? Illetve hol lappang az a csoda, ami miatt a város néha még most is olyan, mintha mesekönyvből lépett volna elő? Pillantsunk tehát az alkotások, a részletek mögé — oda, ahonnan a gyerekkönyvek igazi ereje születik: az emlékek, a fantázia és a képzelet világába.

Szeretném megköszönni minden egyes alkotónak, hogy megosztotta velünk a saját Budapestjét — azt a várost, amelyet ők látnak, éreznek, szeretnek. Köszönöm a kiállítás szervezőinek a munkát és az odafigyelést, amellyel ezt a sok különböző látásmódot összehangolták. És köszönöm nektek, akik ma itt vagytok, hogy időt, figyelmet és kíváncsiságot szántok arra, hogy együtt fedezzük fel Budapest új arcait.
Kívánom, hogy a kiállítás ihletadó élmény legyen mindenkinek. Hogy a képek ne csak megmutassanak, hanem el is indítsanak bennünk valamit. Azt is kívánom, hogy hazafelé menet más szemmel nézzünk a városra; egy kicsit úgy, mint a gyerekek. Hiszem, hogy mindenkiben legbelül ott van az a bizonyos gyermek.
Kilenc évvel ezelőtt megjelent első könyvem mottójának az alábbi idézetet választottam:
„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” Ez a város a miénk, és azt gondolom, hogy ez az idézet itt és most aktuálisabb, mint valaha.
Köszönöm, hogy meghallgattatok, a kiállítást ezennel megnyitom.
Boldog születésnapot, Budapest!

Tittel Kinga