A Dobozterek – Magán(y)gyűjtemények című kiállításhoz Csodakamrák és Mikrovilágok címmel két foglalkozást dolgoztunk ki, 5 éves kortól illetve általános és középiskolás tanulók számára ajánlottuk. A tárlat olyan kortárs dobozműveket mutatott be, ahol a doboztér egy félig zárt, félig nyitott tér, mely funkcionálhat akár kettévágott szobaként vagy színpadként is, így betekintést enged az alkotó intim szférájába. Mindkét foglalkozás előre egyeztetve kérhető volt adott tanórához, tananyaghoz is: vizuális kultúra, természetismeret, biológia, földrajz, történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek, magyar nyelv-és irodalom, művészettörténet, dráma-tánc, mozgókép-és médiaismeret, filozófia, technika, életvitel és gyakorlat. Ezzel a lehetőséggel éltek is a tanárok.
A foglalkozás első részében a gyerekek megismerkedhettek a „Wunderkammerek” eredetével, a kultúrtörténet e kevéssé ismert vonatkozásával. Olyan főúri gyűjtemények voltak, amelyekben felhalmozták a világ érdekességeit: az antikvitásoktól kezdve, a technikai újdonságokon át a preparátumokig különböző tárgyakat. A csodakamrát a múzeum elődjeként tartják számon, így a diákok a múzeumi kultúra kialakulásáról, lényegéről is ismereteket szerezhettek.
A bevezetés kiindulópontként szolgált a kiállítás műtárgyainak és a kiállításon felmerülő problémák, kérdések pontosabb, komplexebb megértéséhez:
– Miért gyűjt és rendszerez az ember, hogyan lehet a gyűjtési szempontokat reprezentálni?
– Hogyan válik a hasonló tárgyi vagy gondolati dolgok halmozása az alkotás tárgyává?
– Mit mutatnak meg a dobozterek a befogadó számára az alkotó személyes történetéből?
– Ezután körbejártunk a térben, és a kortárs „Wunderkammerek” között, a kiállítás dobozainak világába és megvizsgáltuk a különböző művészi viszonyulásokat.
A doboztér:
– alkalmas multimediális kultúránk mélyebb megértésére,
– jellegzetes művészi attitűdök és technikák (assemblage, dioráma, relief, objekt, dobozmunka, installáció), különböző alapanyagok megfigyelésére.
– lehetővé tesz egyfajta léptékváltást és átjárhatóságot, egyrészt a különböző médiumok között, másrészt a belső és külső, személyes és objektív világok között.
– kihasít egy szeletet a térből, ezzel kiemeli azt, ami benne van és kizárja a külvilágot, így lehetőség van egy személyes kapcsolat kialakításra is.
– arra invitálja a diákokat, hogy vegyék fel annak léptékét.
– mikrovilága válik a felfedezés terepévé, melynek megismerése hasonló egy rejtvény megoldásához vagy egy ismeretlen világ felkutatásához.
A foglalkozás segítségével fejleszthető kompetenciák:
– Az újszerű nézőpont kíváncsivá, koncentrálttá teszi a gyerekeket, előhívja a felfedező énjüket.
– A fókusz variálása rugalmasságot, nyitottságot eredményez.
– fejleszti a problémamegoldó készséget
– a kísérletezés készségét
– a kreatív gondolkodást
– az ön- és világszemlélet
– a kognitív készségeket
– az önkifejezést
– a térlátást
– anyagok tulajdonságainak megállapítása
– újrahasznosítás lehetőségeinek és fontosságának felismerése
– az alkotások antropológiai és szociológiai jelenségekre, társadalmi kérdésekre is felhívják a figyelmet.
Az óvodás-kisiskolás korosztály számára a Csodakamrák foglalkozás segítségével ismerkedhettek meg a doboztér sajátosságaival. Fontos volt számunkra, hogy új ismeretekkel gazdagodjanak, és hogy a dobozterek „léptékváltását” be tudják építeni gondolkodásukba. Hagytunk időt (30 perc) a kiállítás megismerésére. Volt olyan alkalom, hogy közösen jártuk be a kiállítást, de legtöbb esetben a gyerekek önállóan, csapatokban is bejárhatták a kiállítást, hogy a szabad megismerés örömét is megérezzék.
Ez esetben segítő kérdéseket, támpontokat kaptak. (Miből van a „doboz”? Mi van a belsejében? Milyen élettereket láttok a dobozban? Milyen pillanatot ragad ki a doboz? Milyen anyagokat használ a művész és hogyan? Mit árul el a doboz az alkotójáról? Ha doboz beszélni tudna, mit mondana? stb.) Választhattak kedvenc alkotást is.
A tárlat megismerését követően minden gyermek elkészíthette saját Csodakamráját, melynek dobozait a rá jellemző tárgyakkal tölthette meg. Így a kiállításhoz hasonló hozzáállással készíthették el a saját élményű alkotást. A kísérő tanárokat kértük, hogy kérjék meg a gyerekeket, hozzanak a foglalkozásra számukra fontos kis tárgyakat, kincseket, emlékeket. Az volt a tapasztalatunk, a kisebb korosztály nagy örömmel hozta el ezeket a kis kincseket és tette a dobozainak főszereplőjévé, építette bele a doboztérbe. Így nagyon személyes hangvételűvé vált az alkotás. A kiállításon megfigyelhető „barkácsolás” atmoszférája a foglalkozáson is megjelent. Kiindulópont egy cipős vagy bármilyen más használt doboz volt, emellett használhattak filctollat, színes papírokat, textileket, fonalat, terméseket, és rendkívül sokféle recycling anyagot. A gyerekek nagy örömmel vetették bele magukat a dobozaik megkonstruálásába. Terveztek, anyagokat válogattak, díszítettek, saját mikrovilágokat építettek.
A végeredmény: színes, izgalmas, kísérletező, újszerű Csodakamrák!
Prezentáció: Mindenki röviden bemutatja az elkészült munkáját.
A Mikrovilágok foglalkozást 11 éves kortól általános és középiskolai osztályok számára ajánlottuk.
Hagytunk időt (30 perc) a kiállítás megismerésére a fentebb leírt módszerek alapján. A tárlat megismerését követően, a nagyobbaknál mozgásos gyakorlatot is bevezettünk. Két olyan műtárgyat választottunk ki, amely több médiummal dolgozik (installáció zenével, üvegszobros doboz), jelentése komplex. A diákok két csoportban dolgozva, „elmozogták” a két alkotást, mindkét performance személyes hangvételű volt, saját tárgyaikat is felhasználták. A két előadást körben leülve megbeszéltük, megosztották tapasztalataikat. Visszajelzéseik szerint mozgáson keresztül máshogy, több rétegben lehet megérteni a műalkotást, hozzátett ez a feladat az alkotás mondanivalójának megértéshez.
A foglakozás második részében a diákok befőttes üvegből elkészíthették saját diorámájukat, amely tájat, életet, jelenetet, eseményt megjelenítő kis modell, látványelem három dimenzióban. Alkotásaikat különböző már nem használható anyagok segítségével (befőttesüveg, recycling, fotók, papírok) készítették el. Ennél a foglalkozásnál nem a Csodakamra foglalkozás „barkácsolás” jellege került a középpontba, hanem a kutató, tudós, biológus hozzáállása, amely jellegzetes viszonyulás a művészek részéről is. Az üvegben felépített világ megkonstruálása igényességet, odafigyelést, pontosságot kívánt a diákoktól.
A mikrovilágokat lezárták, „hibernálták”, így egy sajátos állapotot tudtak megmutatni és megfigyelni. A diorámát a kiállítás atmoszférájához igazítottuk. A cél az volt, hogy diákok egy személyes alkotást, egy mikrovilágot hozzanak létre, amely lehet saját életterünk, vagy valamely személyes történetet dolgoz fel. Az volt a tapasztalatunk, hogy megérintette őket ez a léptékváltás, hozzáállás, elmélyedés, fókuszált munka. A diákok személyes történeteket is megmertek mutatni, a prezentáció során saját történeteikről is meséltek, megnyíltak egymás felé.
A foglalkozásokon részt vett iskolák:
– Weöres Sándor Általános Iskola
– Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium
– Aelina Sabina Alapfokú Művészeti Iskola
– Pécsi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium
