Közösségis diákok kedvenc alkotásai a Meixner Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola kiállításából.
Alkotó: Gulya Míra
Írta: Bődi Bence (Berzsenyi Dániel Gimnázium)
Az év első félévének viszontagságai közepette láthattam, ki hogyan tölti az idejét a négy fal között. A helyzet nehézsége ellenére mindig örömmel töltöttek el barátaim, ismerőseim posztjai a közösségi médiában:
„Én ezt csináltam, mert most volt rá sok időm. Szerintem jól sikerült. Büszke vagyok magamra!” – sugallta megannyi általuk feltöltött kép, videó.
Hasonló érzéseket keltett bennem, mikor szeptemberben a Deák17 Galériában vállalt közösségi szolgálat keretein belül megnézhettem a Rákospalotai Meixner Általános Iskola diákjainak többek között a karantén során készült alkotásait is. Úgy tűnt, ők sem voltak éppen restek szárnyaikat bontogatni.
A kiállítás második szobájának falán lévő alkotások közül talán Gulya Míráé fogott meg a legjobban. Azokra a mesékre emlékeztetett, melyeket kisgyerekként minden szombat reggel néztem izgatottan a tévécsatornák matinéjain. Mintha csak egy kimerevített képkocka lenne egy rajzfilmből. A fűben (az én értelmezésem szerint a saját kertjében) álló, valamilyen úton-módon aprócskává vált férfi a föléje tornyosuló macska elől bujkál. Ki ne látott volna már korábban hasonlót valamelyik mesében? A rajzból kiindulva az egész történetet el tudtam volna mesélni, már ha kérdezték volna. Biztos voltam benne, hogy Míra is rengeteg rajzfilmet nézett két online órája között annak idején.
A kiállítóteremtől elsétálva gondolataimba meredtem. Jó volt látni, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt lett egy kis lehetőségünk a kiteljesedére, magunkba fordulásra. A legtöbben ezt rendesen ki is használtuk, csak előtte meg kellett látnunk a lehetőséget. Öröm volt számomra a fiatal művészpalánták inspiráló műveinek kiállítása.
Alkotó: Tyler Szonja
Írta: Guessoum Ábel
Tyler Szonjának három munkája is nagyon megtetszett. Ha jól láttam mindhárom munka mixed médiával készült (több médiumot, többek közt filcet, festéket, kartonpapírt és még sok mást használt.), ami szerintem mostanság ritkaság, ezért ez nekem kiemelkedett a többi mű közül. A képek színvilága is nagyon érdekes volt, a három munka nagyon különbözik egymástól, mind a mű tárgyában, mind a színvilágukban, de mégis a stílus felismerhető mindhárom munkán. Jól kivitelezettek az ötletek és a képek tárgya is érdekes. Aprólékosak a ”festmények”, ahogy én látom, odafigyelt minden kis részletre a képek készítése közben. Az egyik képen használt tojástartó illetve kartonpapír darabokat, ami véleményem szerint szintén egy nagyon jó ötlet és jó a kivitelezés is. Ezeket a műveket A Deák17 Meixner 20 kiállításán láttam, ahol sok-sok más alkotás is található. Szerintem ez egy érdekes kiállítás, ugyanis itt sok volt a kreatív kreáció, jó gondolatok mentek bele az alkotásokba, és nem arról szólt, hogy realisztikusabbnál realisztikusabb remekművek legyenek kiállítva.
Alkotó: Orbán Dorka
Írta: Jónás Joci (Berzsenyi Dániel Gimnázium)
Számomra ez az alkotás azért volt figyelemfelkeltő, mert mindig is érdekelt a természettudomány, és ezáltal a vízi világ helyzete is. Ezen a képen nagyszerűen látszik, hogy milyen emberi intézkedések rontják napjainkban a tengerek, óceánok élővilágát.
Véleményem szerint rendkívül jól ábrázolja a természetes vizek szennyezettségének problémáit, hatásait. Tisztán látható, hogy a képen ábrázolt halat az emberek által eldobott vizes flakonok, szatyrok és egyéb szemetek veszik körül. Arra is felhívja a figyelmet, hogy ez mind rossz hatással van a vízi élőlények életére, mivel egyes szemetek anyagi összetétele, és a benne található anyagok egyes állatfajokra pusztító hatással lehetnek. Ez a képen azzal van ábrázolva, hogy a hal szájába éppen egy darab szemét kerül, ezzel károsítva annak szervezetét.
A zöld foltokkal szemléltetett mesterséges anyagok romboló hatása is szembetűnő a képen: látható, hogy a tengerekbe öntött olajok, valamint a hajók által használt üzemanyagok is meghatározó szerepet játszanak a vízi világ romló állapotában. Ezek a tényezők még az úszkáló szemétnél is nagyobb mértékben károsítják az állatok szervezetét és a növényeket.
Nagyon örültem, hogy láttam ezt az alkotást, ugyanis ezzel arra lehet következtetni, hogy a fiatalabb generációk is szembesültek ezzel a problémával, és tisztában vannak ezeknek a dolgoknak az esetleges következményeivel, és a vízi élővilág helyzetével. Remélhetőleg minél többen hasonlóképp gondolkodnak ebből a korosztályból, hogy ezáltal a jövőben mindent meg lehessen tenni a romlás mértékének csökkentéséért.
